Így november táján egyre kevesebb a kinti tennivaló, van egy kis idő egy-egy érdekesebb növény bemutatására.
Alig van széles e hazában olyan kavicsvirág nevelő, aki ne nyírt volna ki legalább egyet az idők során, minden jó szándék ellenére. A Lithopsok "jelzéseit" rendkívül könnyű félreértelmezni, és ha mindehhez hozzátesszük, hogy nem túl sok, élettel összeegyeztethető dolgot szeret, és azokból is csak nagyon keveset, könnyű hibázni. Ennek szemléltetéséhez itt van rögtön két kép, amelyek a természetes élőhelyükön örökítik meg őket:
Mint látható, fény, az van. De az olyan luxusokról, mint például talaj, esetleg tápanyag, neadjisten víz, inkább ne beszéljünk. Ha van is, az rendkívül ritkán adatik meg nekik. Ezek a növények elsősorban a környezetbe olvadásukkal jelzik, hogy nem kívánnak részt venni a táplálékláncban prédaként. Így ennek rendelik alá a létüket, képesek a kőzetekben lévő kapilláris vizet is hasznosítani - a sok nélkülözésért cserébe rendkívül lassan fejlődnek, és "felnőtt" korukban is csak ritkán haladják meg a néhány cm-es méretet.
Nem kaktuszok (ezt korábban taglaltam már), pedig sok helyen - tévesen - kavicskaktuszként is lehet olvasni róluk, nincsenek areoláik (igazából módosult levelekből és egy répagyökérből áll az egész növény), élőhelyük pedig Afrika déli része, elsősorban a Dél-Afrikai Köztársaság, Namíbia és Botswana. (Botswanára emlékezhetnek a 40+-osok az "Istenek a fejükre estek" moziból)
Nincs túl sok fajuk (jelesül 37 fajt különböztet meg a tudomány), de mióta házikedvencekként elterjedtek az egész világon, számtalan variáns jött létre, eltérő mintázatok és/vagy virágok formájában, népszerű a gyűjtők csereberélése is.
Nézzük át a jellemző tartási hibákat.
Hiba 1: talaj. Sóder, homok, esetleg egy nagyon-nagyon pici kaktuszföld, semmi más. Semmi virágföld, semmi tápoldatozás, minden ezirányú törekvés egy gyilkossági kísérlet a növény számára. Nem fogjuk tudni sem gyorsabb fejlődésre, sem hamarabb virágzásra bírni, viszont hosszú szenvedés után kidobhatjuk.
Hiba 2: kaspó, hogy vagányabb legyen. Neeeem. Lehet, hogy az lesz, de nagyon rövid ideig fog már csak élni. Ha mindenáron és mégis, tessék kérem jó alaposan, több lyukkal megfúrni a kaspó alját még akkor is, ha a horgolt terítőnek, asztalnak nem tesz jót. A pangó víz pedig Lithopsunkat likvidálja, igen gyorsan.
Hiba 3: locsolás. Na, ezt nagyon nem kell erőltetni, még a kaktuszokhoz viszonyítva is jóval soványabb vízkúrát igényelnek. A vízelvezetésnek olyannak KELL lenni, hogy a cserépben lévő termesztőközeg (ugye, talajnak ne nevezzük) 24-48 órán belül száraz KELL, hogy legyen - egyébként gyorsan indul a gyökérrothadás. Nyáron, kint a szabadban elviseli a nyári záporokat, ha a fent leírtak szerint ki tud száradni a közeg, de például egy több napos áztató eső elől fedett helyre (terasz, tornác, stb) szükséges vinni őket. Ha feledékeny természettel áldott meg a sors, akkor ezt a növényt direkt nekünk találták ki, ha egy évig sem kap vizet, semmi baja nem lesz (nyáron a párából is fel tud venni, télen meg egyenesen tilos locsolni). Maximum kicsit összetöpped, de akkor is tavasztól őszig két-három-négy hetente egy nagyon kevés víz, és ő boldog lesz és fejlődik.
Hiba 4: ráncosodik! segítség! kiszárad! vizet neki! Puff, ezzel ki is lőttük. A Lithopsok kb úgy nőnek, ahogy például az állatvilágban a kígyók. Ez mondjuk kicsit sánta hasonlat, de a mechanika körülbelül ugyanaz. A növény ezirányú fejlődése virágzás után, a téli pihenő alatt és kora tavasszal történik, amikor ugye, amúgy sem nyúlunk hozzá. Egy idő után a külső burok nem tágul tovább, hanem szépen átadja anyagait a belül fejlődő újnak, és ahogy szárad, egyre ráncosabb lesz, majd felszakad és szépen lassan "levedli" a régit. Ne segítsünk neki, ne feszegessük (ezzel csak a még friss, új külső burkot sértjük meg), csak akkor távolítsuk el a régi burkot, ha az már teljesen elvált a növénytől, bár ezt egy hajnali szél úgyis megteszi majd helyettünk. Érdekesség, hogy a nem látható gyökérnél is ugyanez történik, növényünk tehát teljes mértékben "megújul" ezen időszak alatt.
Itt megfigyelhető az elszáradt külső burok, és alatta az "új".
Hiba 5: Teleltetés. Sokan panaszkodnak, hogy nem virágzik a Lithopsuk. Mint minden pozsgásnak, nekik is szükségük van a téli pihenőre - ha a meleg szobában van télen, kicsi eséllyel virágzik majd következő nyár végén/ősszel. Az őszi esőktől már tető alatt védeni kell, fagyok előtt pedig irány egy világos, 4-8 fok körüli hőmérsékletű telelőhely, ahova, ha letettük, ne nyúljunk hozzá a tavaszi fagyok elmúltáig. Ezután irány az udvar, és ha jól pihent a növény, augusztus-szeptember környékén (néhány faj még korábban) ilyen szépség fogad bennünket:
Lithops pseudotruncatella subs. archerae
Hiba 6: Fény. A Lithopsok klorofillja mélyen a növényen belül van, igencsak fényigényes növények. Ha nem kapnak eleget, megnyúlnak, esetleg el is ferdülnek, naponta legalább 4-6 óra direkt napsütésre van szükségük. A legjobb nekik a keleti, kelet-délkeleti fekvés, a reggeli/délelőtti, finomabb, alacsonyabb UV-értékű napfény van a legjobb hatással a növények fejlődésére, nyári, déli tűző napra csak szoktatás után tegyük. Fény legyen bőséggel a téli pihenő alatt is.
És a végére néhány jótanács:
Kellő mélységű cserépben tartsuk. A gyökérzete a látható részhez képest jónéhány fajnál elég mélyre tud nyúlni, engedjük, hogy ezt megtehesse.
Csak egy faj egyedeit ültessük egy cserépbe. Látványos megoldás ugyan, ha mindenféle faj van egy edényben, de ez gondokat okozhat. A különböző fajok fejlődési ciklusai (készülünk virágozni-virágzunk-készülünk a külső burok levetésére-levetjük és várjuk a jó időt-és kezdődik elölről) időben eltérőek lehetnek, ahogy vízfogyasztásuk is. A legkönnyebb mód kiküszöbölni ezeket az, hogy vagy egyesével, vagy azonos fajokkal együtt ültetjük őket.
Egy faj egy cserépben!
Mindig tudjuk, hogy a növekedési ciklus melyik fázisában vannak. Ez azért fontos, mert könnyű összekeverni a jeleket (ráncosodás, a burok felhasadása), így könnyű eldönteni azt a kérdést, vagy ami még fontosabb, megelőzni a problémát, hogy túlöntöztük-e, vagy éppen növekedési fázisban van.
Az (nem)öntözés a legfontosabb. Nyáron, ha nem látunk ráncokat a növényen, az jelentheti azt is, hogy "alszik" virágzás előtt - ilyenkor tényleg csak ritkán nedvesítsük a talaj felső rétegét, és azt is csak minimálisan, hogy a gyökérszálak ne száradjanak el. Alulöntözésben nagyon kicsi az esély, hogy Lithopsunk elpusztul, túlöntözésben nagyon nagy. Ha megtaláljuk velük a hangot, hosszú évtizedekig jellegzetes egyénisége lehet növénykultúránknak.
FT
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
