Földet Tours - utazások a kert körül

Nem történelmi, és még kevésbé politikai blogot írok, de vannak ünnepek, évfordulók, megemlékezések, amik egy-egy növényhez társíthatók, itt a remek alkalom, hogy egy-egy ilyen "történelmi" növényt bemutassak. A sor első ilyen eseménye az első magyar polgári forradalom, ismertebb nevén az őszirózsás forradalom, aminek legfőbb eseményei 1918. október 30-31-én zajlottak. (tudom-tudom, évforduló szerint valóban 1956. október 23. következne előbb, de ott a december 4-i Asszonytüntetés áll legközelebb a virágokhoz, így lesz arról is bejegyzés, nem sokkal a mikulásvirág előtt - vagy után :) )

A magyar történelem egyik legzűrösebb időszakában járunk, éppen vége az I. világháborúnak, egy fegyveres csoport gróf Tisza István meggyilkolására készül - Károlyi pedig kormányra, nem sokkal (a forradalom hatására) IV. Károly, az utolsó magyar király lemondása előtt vagyunk, még nem sejtjük a jövőt, a Tanácsköztársaságot sem, ami után kezdődik a Horthy-korszak, röviddel ezután Trianon - a történetírók aranykorszaka, a történelmet élőkre pedig keserves idők járnak.

Őszirózsák a tábori sapkákon (forrás: Wikipédia)

No, de a mi történetünk a bevezető után szóljon a főszereplő növényről: az őszirózsáról, az Astereae nemzetségcsoport tagjairól. 

Először is: miért lett a forradalom "őszirózsás"? Eléggé ünneprontó a gyors válasz: praktikus okokból. Ugye, azt tanultuk, hogy a forradalom katonái - kiknek java része épp csak hazakeveredett a világháborúból - tábori sapkájukról letépték az uralkodói névjellel ellátott sapkarózsát, és fehér őszirózsát tettek a helyére. A történelem naptára szerint október végét írunk, ekkor már jóformán csak az őszirózsa virágzik. 1918 Budapestje még nem olyan betonrengeteg, mint manapság, a budai helyekben is sokkal több a zöld, mint a kő, rengetegen jönnek vidékről a fővárosba dolgozni, szerencsét próbálni, és hoznak magukkal egy darabka "otthont", egy kedves növényt például - minden adott ahhoz, hogy az őszirózsa nagyobb mennyiségben és hozzáférhetően kéznél legyen, és a forradalom során jelképpé emelkedjen.

Még egy ünneprontó gondolat: az őszirózsa nem is rózsa, legalábbis tudományos értelemben nem az. A rózsafélék (Rosaceae) egészen máshol helyezkednek el, ők a rózsavirágúak rendjébe (Rosales) tartoznak, szemben a mi őszirózsánkkal, amik a fészkesvirágzatúak rendjébe (Asterales) tartoznak, de szemmel láthatólag sincs hasonlóság a két növény között sem virágában, sem megjelenésében. Érdekes adalék, hogy a világnyelvek (angol, német, spanyol, francia) mind aster-nek hívják, a szláv nyelvek (szlovákot és oroszt néztem) astra-nak, de még a velünk  - elvileg - nyelvrokonságban álló finnek is asteri-ként hivatkoznak rá.

Egy kis rész a nagy telepből (saját fotó)

Az Aster nemzetség nagyjából 200 különböző fajt számlál, ehhez jönnek még a különböző változatok, a 20 centiméteres apróságtól a méteresre növő nagyobbakig, számtalan színváltozatban. A mérsékelt éghajlattól egészen a trópusokig megtalálhatók, rendkívül ellenálló növények (egy kertész ismerősöm szerint "kiirthatatlanok"). Nem lesznek kertünk legszebb darabjai, de mint tudjuk, a szépség belülről fakad, és így október vége felé még mindig virágokkal örvendeztetnek meg.

Az őszi virágzással a természet kihívás elé állítja a növényt. Ugyan sok faj már nyáron elkezdi a virágzást - de itt nálunk tényleg ősszel indul meg igazán a szezon. Néhány nap/hét múlva beköszönnek az első fagyok, így a növénynek "igyekeznie kell", hogy beérjen a termése. Ha még mindez nem elég, a beporzó rovarok száma ilyenkorra igencsak megcsappan, néhány álmos egyeden kívül nem igazán találunk sokat. A két dolog ott rendeződik harmóniába, hogy ugyan kevés a rovar, de virág sincs már nagyon az őszirózsákon kívül, így van esély a sikeres beporzásra és a termés gyors kinevelésére.

Színek, színek és megint csak színek...

Az idő a magok érlelésére nagyon rövid. Ezért nincs is sok tápanyag bennük, cserébe viszont nagyon sok mag van, és a magok a széllel terjednek. Jó néhány fajon repítőszőrök segítik a minél messzebb eljutást. Nem tudok más következtetést levonni ezekből, mint hogy a természet ad és elvesz - hogy fennmaradjon az egészséges egyensúly. Tanulhatnánk ezt már néhány ezer éve, de még mindig nem megy.

Telepeket képez, tehát ivartalan szaporítással, telepről leválasztással is bővíthetjük az állományt. A szakirodalom szerint lassan képez telepet - ezzel szembemennék saját tapasztalatom alapján, minden évben közel kétszeresére nő egy-egy telep. Tulajdonképpen az egyetlen aktív munka ezzel a növénnyel az, hogy valahogy kordában tartsuk magát a telepet.

Betegségre nem hajlamos, kártevője gyakorlatilag nincs. Esősebb években a szürke lisztharmat megtámadhatja, ilyenkor permetezhetünk, messze nem ez a növény lesz csak a kertünkben, ami lisztharmatos, ilyenkor juthat neki is. Kínlódhat az ember a közvetlen szomszédságában málnával, kaktusszal, atkával, gombával, akármivel, az őszirózsa csak szépen elvan egész nyáron, és készül a rövid őszi farsangra. Nagyon jól tűri a szárazságot is. Klasszikus "temetői virág", egyrészt mert vágott virágként is sokáig virágzik (azért a vizet néha cserélni kell a vázában), másrészt pedig önálló növényként a virágágyásos sírokon ilyentájt, Mindenszentek / Halottak Napja környékén is természetes virágot ad.

Nocsak, nocsak! Ott a bal szélen csak nem egy szürkés imola másodvirágzását látjuk? (saját fotó)

Nagyon sok szín, nagyon sok méret, és akkor nyílik, amikor már majdnem minden más már nyugodni készül. Kell egy kis őszi szépség? Kertes házas területeken legfeljebb a harmadik szomszédig kell elgyalogolni érte. Igazán nem nagy fáradság :)

FT