Közeleg Mindenszentek és a Halottak napja - ez alkalomból nézzünk egy kicsit körül a temetőkben, inkább gondolva a Halottak Napja utáni időkre.
Az elmúlt 15-20 évben átalakultak a temetkezési szokások, előtérbe kerültek a hamvasztásos vagy szórásos temetések, és ezek egy kicsit át is rajzolták a temetői összképet. Egyre több az urnafal, vagy éppen a márványfedős urnasír, és a hagyományos sírdombok körül is megjelentek a részben vagy egészben fedések. Valahol ez logikus is, egyre nagyobb területen szétszórva élnek a családok, egyre kevesebb az az idő (és lehetőség), hogy a sírokat rendszeresen gondozzuk. Halottak Napján azonban mindenki igyekszik kijutni a temetőkbe, a közelebb lakók már néhány nappal előtte "rendbe teszik" a sírokat, hogy az ünnepen mindenki elhelyezhesse a koszorúit, virágait, mécseseit.
Kicsit rontja az összképet, hogy ilyenkor a temető környéki autóforgalomban, -dugóban egymás azon felmenőit vádoljuk-szidjuk, akik sírjaihoz igyekszik éppen az a másik ember. Fura világ...
Akkor először takarítsunk egy kicsit. Vegyük először a szabad felületeket, ahol földbe ültethetünk növényeket. Nem árt tudni, hogy a sírhalom - azáltal, hogy kiemelkedik a földből - hamarabb kiszárad, és hideg teleken hamarabb átfagy. Ezen nem segít a műkő vagy márvány keret sem, ugyanúgy kell öntözésről és télen fagyvédelemről (takarással) gondoskodni, mint a saját kertünkben. Ráadásul egyensúlyoznunk kell a méltóság, díszérték és a praktikum között - ezzel együtt akár néhány nem hagyományos temetői növénnyel is kísérletezhetünk. Erről majd inkább tavasszal már, most nyugalomra készül a természet is nálunk.
Vegyük sorra. Az egynyári virágokkal sok dolgunk nincs már, az ünnep előtti takarítás része az elszáradtak komposztkonténerbe helyezése. A hagymás / gumós / rizómás növények közül a nem télállóakkal van dolgunk, ilyen a kánna, a begónia, a dália, a Calla (tölcsérvirág) vagy a kardvirág. Ezeket vegyük ki, és a kertünkben megszokott teleltetésre vigyük haza. A télállóakat nem kell bántani, a kiemelkedő halom igencsak jó vízáteresztő képessége miatt nem kell átázott, majd átfagyott földtől tartanunk. Ha mégis dolgozni akarunk velük, akkor figyeljünk az oldalhagymákra, a tulipánok előszeretettel nevelik magukat jóformán teleppé az évek alatt. A rizómásokról: nálunk a frézia gond nélkül áttelelt, idén kicsit kacifántos lett a tavasz (hol fagyott, hol a nap már bújtatta elő őket), így kevesebbet virágoztak.
Ha mostanában gondolkodunk telepítésen, a téli időszakban erikát, őszirózsát, krizantémot válasszunk, a hagymások közül krókuszt, nárciszt is letehetünk - érdemes azonban ilyenkor mulccsal takarni, segít valamennyire a fagy ellen és kellően nedvesen tartja a földet is.
Évelők, bokrok, cserjék: itt az idő kicsit megrendszabályozni a nyári növekedést. Sírokra jellemzően elterülő növényeket rakunk - mifelénk elterjedt például a törpe boróka, kellemes látványt nyújt a szabad földfelületeken. De lehet babérmeggy vagy babérsom is - látványosak, ugyanakkor méltóságteljesek is ebben a környezetben. Ezek akkor igazán hasznosak is, ha időnk vagy a távolság miatt nem tudjuk a sírt rendszeresen gondozni.
Ott, ahol ültetésre nincs lehetőség, elsősorban a vágott virágoké a főszerep ilyentájt, illetve sok helyen találunk egy-egy nagyobb cserépbe vagy kaspóba ültetett növényt, ezek mind lehetnek a fentebb említett évelők, de egynyáriak is. Itt a vízutánpótlásról még nagyobb odafigyeléssel kell gondoskodni.
Apropó, kaspó. Én a magam részéről részben "kaspóellenes" vagyok, bármennyire szépek is lehetnek. A kaspók alja rendszerint zárt, ezért borítékolt lesz a pangó víz jelenléte, amit még a vízinövények sem szeretnek. Ha mégis kaspóban gondolkodunk, fúrjunk az aljára néhány lyukat - minden családban van jóformán egy kézi fúró - , hogy a víz szabadon eltávozhasson. A pangó, fel nem használt víz viszonylag hamar gyökérrothadáshoz vezet. Egy pár napos eső, de még egy komolyabb nyári zivatar is annyi felesleges vizet gyűjt össze egy zárt aljú kaspóban, hogy kárt tud okozni az odaültetett növényben. Persze, a fúrt aljú kaspót ne tegyük a márvány- vagy műkőlapra, inkább vagy a sír mellé, vagy egy, a virágboltokban kapható talapzatra.
Ugyan nem kertészet, de a síremlékek márvány vagy műkő része téli védelme is fontos lehet, a hajszálrepedésekbe befolyó víz fagy esetén feszíti a követ, és néhány éven belül tönkreteheti a több százezres, esetenkét több milliós emlékműveket - vigyázzunk rájuk egy vastagabb fóliával, csak néhány téli hónapról van szó.
Ha leróttuk kegyeletünket, ne felejtsük el néhány nap múlva az elszáradt virágok, mécsesek sokaságát eltakarítani, egyre több temetőben található külön komposztálható és nem komposztálható hulladékgyűjtő (ha nincs, ne dobjuk be a mécseseket a zöldhulladék közé, inkább vigyük el szelektív gyűjtőbe), és fejezzük be a téliesítést.
FT
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.