Elöljáróban rögzítsük, hogy minden kaktusz pozsgás, de nem minden pozsgás kaktusz. Ennek megértéséhez néhány egyszerűen érthető összefüggést kell csak tisztázni, itt és most a botanikai törzsek, rendek és családok taglalása nélkül.
A pozsgásokkal (szukkulensekkel) nem bánt kesztyűs kézzel a természet, jellemzően szélsőséges éghajlatokon élnek és fejlődnek. A szélsőség esetünkben a csapadék egyenlőtlen elosztását (sok esetben hiányát) jelenti, mely az evolúció során arra késztette a növényeket, hogy valamely részük víztárolásra alkalmas legyen. A pozsgás növény, mint gyűjtőfogalom nem alkot botanikai rendet vagy családot, hanem vízmegtartó tulajdonságuk alapján nevezték el őket. Van, amelyik a gyökerében, van, ami gyökérgumóban, vagy a törzsében/szárában (ide tartoznak a kaktuszok), és van, amelyik a levelében tárolja a vizet.
Bal oldalon egy kaktusz (Echinocactus grusonii), a jobb oldalon egy pozsgás (Echeveria sp.):
Magyarországon is élnek pozsgások a természetben, a varjúhájfélék (Sedum) és a kövirózsafélék (Sempervivum). És igen, a fügekaktuszok (Opuntia) néhány faja is útnak indult az Alföldön, de nem honos növények, ez megér egy külön posztot nemsokára.
A különbség, ami csak a kaktuszféléknek (Cactaceae) van: az areolák. Az areolák a kaktuszok bordái vagy szemölcsei csúcsán ülő gyapjas, szőrös tövispárnák, ahonnan a növény tövisei erednek. Jó néhány olyan kaktuszfaj van, aminek gyakorlatilag nincsenek vagy alig láthatók a tövisei - de az areolák ott vannak a növényen, pici gyapjas párnaként. Ím egy kép az areolákról:
Igen, a kaktuszoknak tövisei vannak, az e növényekkel komolyabban foglalkozók kényesek erre: nem tüske, hanem tövis :) Ez kb. olyan neuralgikus pont lehet, mintha egy repülésrajongónak kifutópályát mondunk futópálya helyett. Tüske és tövis között ott a különbség, hogy a tövisek belső eredetű képződmények, módosult hajtásrészek, szöveti szerkezetük miatt csak nehezen, a hajtás egy darabjával szakíthatók ki, szemben a tüskével, mely külső eredetű, és szerkezetük részben vagy teljesen azonos a növény bőrszövetével, vagy az alsóbb felületi szövetek valamelyikével. Ilyen pl. a rózsa - és itt már nem is állja meg a helyét a "nincsen rózsa tövis nélkül" mondás.
A kaktuszok őshazája az Újvilág - Észak-Amerika déli részétől egészen Argentína/Brazília/Chile területeiig terjeszkednek. Nem egységesen, minden éghajlatnak megvannak a maga nemzetségei. Pozsgásokat minden földrészen találunk.
Szerencsénkre a kaktuszok és pozsgások túlnyomó többsége itthon is nevelhető, szaporítható. Mint minden növénynél, itt is vannak védett fajok, ezeket természetesen nem lehet, de találunk néhány ezer fajt, ami díszítheti kertünket, tornácunkat, lakásunkat akár a különleges megjelenésükkel, akár a megfelelő tartásból eredően látványos virágaikkal - a tartásmódok nemsokára következnek.
FT
Segítő forrás: Dr. Nemes Lajos - Szabó Dezső: Kaktuszok (Mezőgazdasági Kiadó, 1981)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
