Földet Tours - utazások a kert körül

Kezdjük a hétfőt egy növénybemutatóval. Egy elképesztően szép virágú kúszónövénnyel, ami ugyan sok kertben megtalálható, de még több kertből hiányzik: a golgotavirág. Az áttekintés után egy kékvirágú golgota történetét is leírom, mely immár második éve kertünk egyik ékessége. 

A Passiflora nemzetség 460+ fajt tömörít. Nálunk nem őshonos, viszont a világ sok részén elterjedt: Észak-, Közép- és Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi vidékein, ezen kívül Délkelet-Ázsiában, sok indonéz szigeten, valamint Ausztrália keleti felén is őshonosnak számítanak. Sok helyen termesztik néhány faját gyümölcse miatt - talán nem meglepetés, hogy e nemzetség jeles tagjai a maracuja (Passiflora edulis), az óriás passiógyümölcs (Passiflora quadrangularis) és az itthon nem annyira ismert csengőgranadilla (Passiflora laurifolia). Olvashatunk itthonról is sikeres termesztésekről, ehhez azonban a mi éghajlatunkon - egyelőre - erősen szabályozott körülmények szükségesek.

A növény Paraguay nemzeti virága - az ottani (és az általános) keresztény vallásba illesztése miatt is került meghatározásra a Passiflora nemzetségnév. A megértéséhez (passió + virág a nemzetségnév jelentése), lássunk egy virágot, és nézzük meg, hogy hogyan hozták össze Jézus szenvedésével az egyes alkotórészeket (a képen a jobb oldali zengőlégy nem a virág része, ő is csak simán szereti a szépet :):

Kékvirágú golgota (Passiflora caerula) - saját fotó

Az első, Jézushoz kapcsolódó leírást egy bizonyos Jacomo Bosio nevű szerzetes és művésztől származtatjuk (sajnos semmi közelebbit nem találtam e derék emberről, pedig feltúrtam érte a netet). Az ő szimbolikája szerint a tíz sziromlevél a tíz apostolt jelképezi (bizony-bizony, Júdást és Pétert, feltételezhetően a nem annyira lojális viselkedésük miatt kihagyták a klasszikus 12-ből), a sugárkoszorú a dicsfényt, a középső oszlop pedig Jézus keresztjét jeleníti meg. Az "alapfaj", a Passiflora incarnata fehér virágú, így Jézus tisztaságát is megjeleníthette benne. Ezzel a szimbolikával igen komoly eredményeket értek el a hittérítők - erőszakmentesen - a dél-amerikai indiánok megtérítésében.

Később egy J. B. Ferrari nevű jezsuita pap "továbbfejlesztette" a szimbolikát, ezúttal már a teljes keresztutat látta meg a növényben, ehhez szükségünk van egy virágra, egy levélre és egy hajtáscsúcsra is, íme:

Tehát Ferrari atya szerint a bibe az ecettel átitatott szivacs, a három bibeszál az a három szög, melyekkel Jézust a kereszthez szegezték, a nyeles magház a kehely, amit ki kellett innia, az öt virágportok az öt szúrt sebet jelképezi, a 72 szálból álló sugárkoszorú Jézus töviskoszorújának 72 tövisét adja. A virágtól elfelé haladva a hármasan szeldelt levél a lándzsát, a kacs pedig a korbácsot jeleníti meg. Noha Európában csak a XVI. századtól találunk feljegyzéseket a nemzetségről, mondhatjuk, hogy addigra szép karriert futott be az egyházban - hogy ez mennyire véletlen, vagy sem, azt mindenki képzelőerejére és/vagy hitére bízom.

No, de térjünk rá a növény jellegzetességeire. A leírások szerint akár 80 m-ig is megnőhet a szár, ami az oldalhajtásokkal együtt igen jelentős felületet befuthat. A virágok ca. 10-12 cm szélesek (a "Grandiflora" nemesített variánsokon a 20 cm-t is elérhetik), és ahogy a képen is látható, lélegzetelállítóan szép, összetett forma- és színvilágú csodája a természetnek. Hátrányuk, hogy rövid ideig nyílnak (jó esetben 24-48 óra), és nem egyszerre. Példának okáért az ebben a bejegyzésben szereplő képeket ma reggel (október 17-t írunk) fotóztam, pedig nyár óta folyamatosan hozza a virágokat. Így a nagyobb/öregebb növényeknél sem figyelhetünk meg egyszerre több száz virágot hozó egyedeket, de valljuk be, hogy amikor az ember reggel kimegy a kertbe a kávésbögréjével, és egy ilyen tízcentis jelenség fogadja, mindjárt jobban kezdődik a nap. Vannak fajok, amelyek virágjának nincs szirmuk, vagy éppen csak álszirmuk (a Wiki koronaszerű mellékpárták tömegének írja le). E bemutatóban a kékvirágú golgotára alapoztam - a Kárpát-Medencében ez a faj terjedt el leginkább.

Mindegyik nézőpontból különleges - saját fotó

Metszéssel jól a kívánt területen belül tartható. A fajok többsége kúszó liánféle, de akad félcserje, sőt, kisebb fává növő faj is - ezek nálunk rendkívül ritkák, inkább botanikus kertekben és hardcore kertészeknél találunk rájuk. 

Szaporítani dugványozással vagy bújtatással érdemes - lehet magról is, viszont akkor minimum egy évünk elveszik, legalábbis az első évben virág nélkül maradunk.

Teleltetés: ez egy jó témakör, még a különböző szakirodalmak is hadakoznak és feltételes módban beszélnek róla. Nem télállók, a 99%-uk egészen biztos, hogy nem, a nálunk népszerű kékvirágúról írják, hogy az enyhéb (??) teleket átvészelHETi (mindjárt jön a saját tapasztalat). A többieknek hűvös (5-10 °C), kevés locsolásos, de folyamatosan nedves földlabdát ajánlanak. Rakhatjuk őket ugyanoda, ahol a pozsgásainkat teleltetjük. A kinti növényeknek takarást javasol télire a szakirodalom.

Lássuk, hogy mindezekből én mennyit tapasztaltam. Az én Passiflorám egy élelmiszerdiszkont-lánc bejáratánál várt rám, akció végén, utolsó darab. Négy, már sárguló levélke, a hajtáscsúcs az elveszett valahol Hollandia és Magyarország között, vagy éppen valamelyik vásárló csípte le - nehezen feltételezem, hogy véletlenül egy hajtáscsúcsot csak úgy lecsippent az ember. Cserébe nagyon szép fotó hirdette az oldalán, hogy belőle bizony csodálatos valami lesz egy szép napon.

Nem hittem benne, de tényleg így lett. Kiültetés után kért két hét gondolkodási időt, addig meg sem mozdult, talán kicsit visszatért a színe a normális tartományba. Aztán az egyik levél hónaljából kilőtt, mint a rakéta, és onnantól kezdve csak annyi lett a dolgom vele, hogy amennyire lehet, irányítsam a növekedését. Egy kivénhedt előszobai álló ruhafogast tettem fölé futtatónak - jó ötletnek bizonyult, egyrészt tartja a növény súlyának nagy részét (a fásodó szár egy idő után nehéz lehet egy egyszerűbb drótfonatos kerítésnek), másrészt pedig egy vagány kerti dísz lesz belőle nemsokára, ha az oldalhajtások teljesen elfedik majd a fogast. Innen kúszik át a kerítésre, ezeket a szárakat már megtartja a kerítés is anélkül, hogy kétévente új drótfonat lenne szükséges.

Trágyázni, tápoldatozni nem volt szükséges, ez persze alaptalaj kérdése, homokosabb, tápanyagszegényebb talajokban nem fog ártani. Kártevő sem támadta meg, összességében a vízen és a napsütésen kívül semmit nem kapott, így is erőteljes növekedéssel és sok virággal ékesítette a kertet immár második nyarán. Kordában kell tartani a növekedését, el tud szabadulni, de nagyjából ennyi.

A tavalyi télen egyszerű hanyagság és alig valamennyi háttérismeret következtében nem csináltam vele semmit. Nem fagyzugos és nem sík területen lakunk (Komárom-Esztergom megye), viszonylag enyhe telünk is volt, tavasszal ott folytatta a növekedést, ahol abbahagyta, mindenféle károsodás vagy elfagyás nélkül. Javasolt lehet - nekem nem volt szívem megtenni, olyan szép lett első évén - , a 20-25 cm-re való visszavágás tavasszal. Tetszik vagy sem, az éghajlatváltozás miatt öles léptekkel haladunk a mediterraneum felé, véleményem szerint 20-30 év múlva a szubtrópusiak java részének teleltetése nem lesz többé szócikk a Kárpát-Medence szótáraiban.

Őszi románc a vadszőlővel (Parthenocissus tricuspidata). Ne nagyon "eresszük össze" őket, a vadszőlő nagyobb felületű levelei nem engednek fényt az amúgy fényigényes golgotának! Ilyen esetekben metszőolló is your friend :) - saját fotó

Remélem, az idei tél sem lesz túl hideg - bár Murphy szerint most, az energiaárak égbe szökése után a nagyon hidegnek törvényszerűnek kellene lennie - mindenesetre figyelemmel kísérem az előrejelzéseket, takarni mindig lehet. Nyár elejétől meg újra gyönyörködhetünk a virágokban :)

Remélem, sikerült kedvet csinálni ehhez az egyedi megjelenésű kúszóhoz, nagyon egyszerű tartani, nem igényes, de nagyon hálás, kevesebb rutinnal rendelkezők is bátran nevelhetik.

FT